Lea rózsaszín felhőben született...

... még akkor is, ha a sünöket a szürke felhők gyártják :)

Most küldte ezt egy ismerősöm, és milyen jópofa! Nem beszélve arról, milyen könnyű dolgom lesz, amikor majd megkérdezi, ő hogy született...

A kislány, aki elvarázsolta az édesapját

Leát mindenki imádja, mert imádnivaló. De az édesapja egyesen isteníti. A minap azt mondta nekem, ő nem is tudja, hogy tudtunk Lea nélkül élni mostanáig. Egész nap arra panaszkodik, hogy sajnál minden percet, amit nem Leával tölt. Amikor teheti, teszi-veszi, énekel neki. Tisztába teszi. Fürdeti. Puszilgatja, öltözteti, vetkőzteti, és egy nap sem telik el úgy, hogy csak ketten menjünk sétálni Leával. Az úton meg meg kell egyezzünk előre, hogy ki mennyi ideig, melyik útszakaszon tolja a babakocsit, különben összekapunk :). Ez mind jó, de ennek a nagy szeretetnek az egyik kifejezésmódja, a Mérés. Amióta Lea megszületett a mérőeszközök gombamód szaporodnak a házban. Mérjük a kilókat, a hosszúságot, a hőmérsékletet, a lázat. Teszem hozzá, ha kell, ha nem. Van egy saját digitális mérlegünk, van egy kölcsönkért digitális mérlegünk, van egy kölcsönkért analóg mérlegünk, van centisünk, lázmérőnk és hőmérőnk. Ennek örömére fogalmam sincs, hogy Lea hány kiló és hány centi. Az apja ugyanis mind a három mérleggel megméri, persze mind a három mást mutat. Ha átlagot számolok, Lea legutóbb olyan 5 kiló körül lehetett. A centikkel meg megint bajban vagyunk, Lea állítólag 56 centivel született, de akárhogy mérjük, a mi centisünk alig mutat 57 centit, pedig szemmel láthatóan nemcsak kövéredett, hanem nyúlt is ez a gyerek. A testhőmérséklettel kapcsolatban szerencsére sikerült kiegyezni abban, hogy csak akkor mérjük, ha valami gyanús, mert már a frászt hozta rám minden este a méricskéléssel.

Breaking

Lea életében először RÁM - egyedül, kizárólag énrám - mosolygott ma reggel, nem egyszer, 2x, és nem kicsit, nagyon. A 2x nagy mosolyt fejhangon gügyögéssel egybekötött ringatással és ritmikus hozzá közel hajolással érdemeltem ki. Azért nem szívesen néznék vissza egy ilyenkor rólam készült videót. A mosolyoknak viszont örültem :).

Ma egyhónapos

Ma egyhónapos Lea, kész felnőtt :). Sokat változottt, mióta megszületett, mind kinézetre, mind pedig viselkedésre. Külalakra még mindig inkább az apja - az a bizonyos orr, ugye elég meghatározó, meg a fejforma - de most már egyre inkább hasonlít rám is, a tekintete főként. Lea egyre többet van ébren, délelőtt is egy-két órát, délután meg olyan is van, hogy szinte semmit nem alszik, mert a délutáni evés után elvisszük sétálni, olyankor nem szokott aludni, csak behunyja a szemét, és a nap felé fordítja az arcát, úgy sütkérezik, majd mikor hazajövünk, rövid időn belül újra éhes, aztán jön az esti program: mindenkinek megjárja az ölét, karját, zenét hallgatunk, beszélgetünk vele, majd jön a fürdetés, evés és alvás. Ami változott, hogy megtapasztaltuk, a mi gyerekünk is tud sírni.A éhes-síráson kívül egyszer volt az, hogy nem nagyon tudtam, mi a baja, aztán abban állapottunk meg, hogy a hasa fájhatott, a zöldborsót kiáltottuk ki bűnösnek. Aztán van az unatkozó sírása is, van, amikor nagyon jól elvan a kiságyában, amikor ébren van, máskor meg minket szólongat, vágyik a társaságunkra. Az éjszakát most már majdnem teljesen átalussza,attól függően, hogy mikor evett este vagy 3-4-kor vagy 6-kor ébred fel, és az annyira jó, egyáltalán nem vagyok fáradt, azt az éjszakai-hajnali fél órás etetést-evést mind a ketten félálomban hajtjuk végre. Napközben is van időm, általában olyan 4-5 óra, amikor az én dolgaimmal foglalkozhatok, és ez is olyan jó. Lea továbbra is nagyon mosolygós, és - bár az okos könyvek szrint még korai - többször megfigyeltük, hogy nemcsak véletlenszerűen, hanem tudatosan is mosolyog. Ebben a kiváltságban csak az apja részesült, én egyelőre csak a "jól érzem magam, jól laktam"-mosolyt kapom, egyelőre én a tehén vagyok neki, remélem, azért ez változni fog :).