Így alszik

Most bepótolok mindent, persze ezek a videók is már jó régiek, de már megszoktam magamtól, hogy mindig mindennel lemaradok. Még aludni is a legaranyosabban alszik a világon, elfogult anya vagyok, ez van.
Ezen a videón azt látjuk, hogy reggelre levadászta a kígyót, éhen halni biztos nem fog:




Itt a hordozóban aludt el egy nyűgös koraeste:




Itt meg a nagyágyon, játék után aludt el. Emlékszem, az elején - mikor még kicsi volt :) - úgy aludt, mint egy gombóc, az oldalán, a kezeit, lábait begömbölyíve, aztán kb. kéthónapos kora körül kezdett ebben a terpesz pózban aludni:

Így tud kacagni

Régi már ez a vidó is, ez is kb. három hete készült. És ez is én vagyok, vállalom, egy kis nevetésért bármire képes vagyok :):

Megy a feje után, helyet változtat és fog

Vasárnap este Lea a hátáról a hasára fordult, illetve pontosabban a feje maga után húzta a testét. A mutatványt azóta sem ismételte meg. A mozgással kapcsolaban meg az is van, hogy így vagy úgy, de helyet változtat, a mozgáskultúrája még egy kukacéra hasonlít, nemhiába hívjuk így. Ha háton van, akkor a sarkával tolja magát hátrafele, "táncol": a lábait váltogatva, hol egyik, hol másik lábával nyomja magát felfele, vagy körbe körbe, sokszor reggelre teljesen keresztbe fordul a kiságyban. Ha hasra tesszük, akkor meg húzza maga alá a lábát, mintha kúszni próbálna. Igaz, hogy rettenetesen utál hason lenni, egész idő alatt ordít, szerintem kínjában fog majd megtanulni forgolódni, hogy tudjon visszafordulni a hátára. Nagyon sokat erősödött a nyaka, hosszú-hosszú ideig képes tartani a fejét, ha ölben van, ha felültetem, és úgy játszunk, hintázunk. Egyre gyarkabban emelgeti a fejét, ha a hátán fekszik, mintha fel akarna ülni. Mostanában egyre jobban kunkorodik fölfele, a lábai csaknem mindig égnek állnak.

Az elmúlt egy-másfél hónapban a fogásé volt a főszerep. Azzal kezdődött, hogy először a kezeit kezdte morcsolgatni, majd csaknem napra pontosan háromhónapos volt, amikor célirányos kezdett tágyak - pontosabban az ikeás címke - felé nyúlni. és birizgálni azt. Ezután az "áttörés" után meg rohamosan fejlődött, néhány nap után már a kockát vagy a nyulat birizgálta, hogyha fölé tartottam, majd néhány nap után pedig, ha az ölébe tettük akkor eljátszott ezekkel, ezt a mai napig élvezi. Ez a videó már vagy három hete készült:



Mindennel elbirzigál, a plédjével, a rácsvédővel, a kendőkkel, a játékokkal. A csörgőt most már kézbe veszi, rázza, sokáig forgatja,nyalogatja, kóstólgatja - egyébként mindent kóstolgat, ami a keze ügyébe kerül. Kedvence mégis az a nejlonfólia, amibe az iratokat szokták rakni, azt elgyűrögetné egész nap, nagyon szereti a hangját. De eljátszik a kezemmel is, ha fölé tartom, meg sokszor az arcomon is végigmatat mindent. A szemüvegem a kedvence, azt már néhányszor úgy lekapta az orromról, hogy mire észbe kaptam, majdnem szomorú véget ért. Elkapja mostanában a hajamat is, belekapszkodik, és cibálja.
Néhány napja, úgy másfél hete lehet körülbelül, hogy felfedezte a lábát. Sokáig csak bámulta, bámulta, amikor tisztába tettem, aztán most már megfogja, bügyörgeti a lábujjkáit - ennivaló ilyenkor.

A kislány, aki szégyent hozott az édesanyjára

Azon a szombat délután Leával kettesben indultam el sétálni. Eseménymentes sétálásnak indult, semmi jel nem utalt a fél órával később bekövetkezett katasztrófára. Kiértünk az utca végére, végigkorcsolyáztam babakocsistól Kolozsvár jégtől fényes járdáin (Kolozsvár, az "élhető" város - a továbbiakban: K.é.v.), elhaladtam a Széchenyi tér kivilágított üzletei előtt, majd végigsétáltam a "villamos utcáján", és célba értem: betoltam a babakocsit a parkba. Csaknem abban a pillanatban, amikor a babakocsi első kerekei a park havát szántani kezdték (K.é.v.), éktelen ordítás hangzott fel a kocsiból. Leát kivettem, megnyugtattam, visszatettem, de ahogy a feneke a babakocsihoz ért, sírás törte meg a szombat délutáni nyugalmat. Ezt a folyamatot megismételtem néhányszor, de miután a századik alkalommal sem jártam sikerrel, rendkívül éles elmémmel rájöttem arra, hogy ezt kár tovább folytatni, egyedüli megoldás, hogy minél hamarabb megpróbálom hazajuttatni a gyereket. Lea már annyira felhergelte magát, hogy a karomban is ordított, tehát nem volt mit tenni, a hazajuttatást a babakocsiban kellett lebonyolítsam, főleg, hogy gyorsabban is tudtunk haladni. Az amúgy is végtelen hosszúnak tűnő utat pirosakkal teli átjárók tették még változatosabbá. A teljesen sima talpú csizmámban futólépésben toltam a babakocsit a tükörsima jégen (K.é.v.), időnként a további síráshoz erőt gyűjtő, így néhány pillanatra elhallgató gyermekkel, aki az átjáróknál töltött időt használta ki arra, hogy a legjobban üvöltsön. A második átjárónál már nem néztem bocsánatkérően az összegyűlt emberekre, hanem fapofával és üres tekintettel a semmibe révedtem, és úgy próbáltam csinálni, mint aki vagy nem hallja a sírást, vagy nem érdekli az. Időnként még megpróbálkoztam azzal, hogy Leát tartom a karomban egy kézzel, másik kézzel irányítani próbálom a jégen irányíthatatlan babakocsit (K.é.v.), nagyon koncentrálok arra, hogy ne taknyoljak el a bömbölő gyerekkel, és állom a járókelők lenéző/sajnálkozó/csodálkozó stb. pillantásait. Így értünk haza életem leghosszabb és legkínosabb sétájából, és láss csodát, amint beértünk a házba Lea arcán széles mosoly terült el, és mintha a tekintete is huncutabb lett volna a szokásosnál.

Minden viszonylagos

Jól nézel ki, mondja mindenki, akivel Lea születése óta nem találkoztam. Ilyenkor mindig elkezdek szabadkozni, hogy dehát a hasam, meg a fenekem, meg a bőröm, a hajam stb. És ekkor jön a válasz, hogy de az ismerősöm/barátnőm/rokonom stb. szülés után pont hatszáz kilós lett, meg zsíros hajjal járt-kelt a világban stb. És ekkor esik le, hogy hát én ehhez képest nézek ki jól.Végül is én nem vagyok elefentméretű, csak van egy pókhasam, meg talán nem mindig zsíros a hajam, főleg, mert csomókban hullik, úgyhogy lassan nem lesz minek zsírosnak lenni. Mellesleg négy és fél hónapja nem voltam fodrásznál és hérom hónapja nem festettem hajat. Egy pókhasú, félig kopasz, lenőtt és kopott hajú nő vagyok, de jól nézek ki. Ahhoz képest. Ez van, ennek örülünk :)

4 hónapos

Lea tegnap volt éppen négyhónapos. Jesszusom, mindjárt adhatjuk férjhez.