Az Első Fog

A dolog úgy kezdődött, hogy két-három hete Lea irtózatosan nyűgös lett. Több lett az olyan nap, amikor semmivel sem lehetett kedvében járni, majd egy kósza átalvatlan éjszaka után ezek is szaporodni kezdtek. A helyzet odáig fajult, hogy az utóbbi héten éjjel 12 órától kettő, egy, fél óránként, majd húszpercenként másztam ki az ágyból Lea nyöszörgésére. Tűrtem, ameddig tűrhettem, az első éjszaka hősiesen, a másodikon beletörődve, majd egyre dühösebben és fáradtabban - nagyokat sóhajtva, direkt zajt csapva és morogva hogy, ha már én nem tudok aludni, akkor Sz. se tudjon. Ez az éjszakai énem annyira tudott Leára haragudni, hogy az csuda. Reméltem, hogy fog van a dologban, de nem tudhattam biztosra. Mondtam is Leának, remélem, napokon belül előáll A Foggal, mert különben összeakad a bajszunk. Erre aztán a tegnapelőtt reggel valóban felfedeztük, hogy kibújóban van a bal alsó metszőfoga. Sz. nagy örömmel konstatálta, hogy a gyermek bevált, nem romlott el csak úgy, oka volt a nyűgösségre. Ma már érezni lehet a fog élét. Holnap lesz hathónapos.

Iciri piciri

Lea nagyon szereti hallgatni a mondókákat, versikéket, dalokat, amiket mondok vagy énekelek neki. De az abszolút kedvenc az Iciri piciri, így örül neki, amikor mondom (a kameratartás, mesemondás és a mesemondás alatti szemkontaktus fenntartásának összehangolását még tanulnom kell, amint látjuk):

Zsutty

Itt a magas hangon elkiabált zsutty vált ki belőle hangos kacagást. Különben komoly munka mindig valami olyasmit kitalálni, ami megkacagtatja, mert őfelsége nem hajlandó ugyanazon a mutatványon kétszer is elkacagni magát.

Beszéd

Lea beszélget. Lea kiabál. Lea mond. Új hangokat próbál ki. A magánhangzók végigzongorázása után jött a da-da-da-da kiabálása, a tegnap pedig elkezdett ba-bazni.
Itt valami nagyon fontosat közöl (január):


Itt nyomatékosan elmondja, hogy da-da-da (február):



A ba-ba-t még nem tudtam dokumentálni, azt becsszóra el kell nekem hinni. Egyébként roppant nehéz bármit is lencsevégre kapni, mert amint Lea meglátja a kezemben a kamerát, abbahagyja, amit csinált, elkezd ájtatosan nézni - és esetleg mosolyogni. Kész sztár.

Mozgás

Lea rengeteget fejlődött mindenféle szempontból, mióta legutóbb írtam róla. Mondjuk ez nem is csoda, ennyi idő alatt - ha így folytatom, a következő bejegyzés arról fog szólni, hogy Lea már jár. Na, mindegy, ilyen anyja van neki.
Kúszás. Azt már írtam, azt hiszem, hogy próbálgatja a kúszást. Na, ez valahogy így néz ki januárban:


És így februárban


Túl nagy különbség nincs a kettő között, talán csak a Kukac hossza.


Nyalogatja a lábát. Lenyűgözik a lábai: minden pelenkázásnál és fürdetés előtt a szájába kapja a lábujjait, és nyalogatni-szopogatni kezdi őket nagy elánnal. Ez fölöttébb megnehezíti a tisztába tevést, viszont nagyon szórakoztató :).


Lámbádázik. Ezt február elején kezdte, olyankor fog nagy csípőrázásba, amikor lekerül róla a ruha.


Fordul.. Most már a hátáról a hasára is átfordult kétszer. Másodszor úgy sikerült (most nemrég, március 14-én), hogy Szilárd a levegőben kapta el a grabancát, majdnem leesett az ágyról. Ez a videó február végén készült, itt látszik, hogy nagyon fordul már az oldalára, főleg, ha valamiben - itt éppen a paplanban, de a kiságyában a rácsokban vagy a rácsara felkötött játékban - megkapaszkodhat: