Nem babás

Ma reggel munkába jövet hitchcocki jelenetnek voltam az elszenvedője: megtámadott egy varjú. Szándékosan a karomnak repült. Először azt hittem, hogy véletlen, elszédült vagy mit tudom én, de utána még kétszer próbálkozott, de gondolom, látta, hogy ő győzött, ezért csak fenyegetően közel repült hozzám, de nem bántott. Megáll az eszem. Vajon miért voltam neki ellenszenves? Lehet a hajam miatt, ami kísértetiesen hasonlított két baljósló szárnyra, ahogy két oldalt kifele lobogott a nagy sietségben. Ezután több gondot fordítok a toalettemre.

Fiú vagy lány - még mindig ez itt a kérdés

Babanézőben voltunk tegnap, a család minden tagja tűkön ült, és várta a telefont a nagy hírrel, hogy ti. fiú vagy lány a gyermekünk. Hát, a nagy kérdés még mindig nem dőlt el, én egyre jobban élvezem a helyzetet. A doktornő legalább egy fél órát kínlódott, hogy megkukkinthassa a bizonyítékot, sikertelenül. A gyermekünk ugyanis végig lapjára feküdt, hosszan nézhettük az arcát, azt, ahogy nyitogatta a száját, meg nyújtogatta a nyelvét, megnéztük minden belső szervét, megszámoltuk a lábujjait, de azt a bizonyos szervét nem és nem akarta megmutatni, a lábait keresztbe rakta, és még a kezét is begyűrte közéjük :). Szegény M. a végén már belezavarodott, és a gyermekünk lábait nézte a fejének, nem tudom, mit gondolt, hogy egy kis hétfejű sárkányt növesztek a hasamban... Az orvosnő végül azt mondta, lehet, hogy lány, de szerintem ezt csak azért, hogy mondjon valamit, mert ő is elismerte, az, hogy nem látszott, hogy fiú, nem jelenti egyértelműen azt, hogy lány. Szóval így, maradt a bizonytalanság, de azt hiszem, elkezdünk lányneveken is gondolkodni.

We are just dreamers...

Hétvégén M.-el beszélgettünk. Mondjuk, máskor is szoktunk :), de a múlt hétvége a filozofikus és az önelemző párbeszédek hétvégéje volt. Megállapítottuk egyebek mellett, hogy született álmodozók vagyunk, az utóbbi idők nagy (és visszatérő) álma, hogy elköltözünk ebből az országból. Most éppen Belgiumba fogunk menni, én valamelyik európai uniós intézmény közhivatalnoka leszek vagy kutatóként dolgozom a Belga Szinesztézia Társaságnál, M. pedig díszlettervező lesz valamelyik antwerpeni
vagy brüsszeli színházban vagy operában. M. szabad idejében M. barátjával zenét szerez, próbál, fellépnek klubokban, világslágerek lesznek a dalaikból, és csak idő kérdése, hogy színházi zenét is elkezdenek szerezni. Veszünk egy kis házat Brüsszel és Antwerpen között egy kis faluban, és sokat-sokat kirándulunk. A gyerekeink meg igazi világpolgárok lesznek. Arra is sor került, hogy nevelési kérdésekről beszélgessünk, tudjuk, milyen óvodába, iskolába fog járni Dudor. Kisebb vitába bonyolódtunk arról, hogy ha mondjuk Dudort 7.-ben nem érdekli a kémia, akkor baj-e, ha nem tanulja, de aztán kiegyeztünk :) Szóval nem lehet azt mondani rólunk, hogy nem vagyunk előrelátó szülők :).

Aztán hétfőn reggel útnak indultunk az Adóhivatal felé, és az I`m a dreamer című dalt énekelve leadtuk az adóbevallásunkat.

Gitár, álom, mozgolódás

Ma Zs. kollégám megkérdezte, hogy gitárral fog-e születni a gyermekünk :). Mondtam neki, kellékek nélkül is elég lesz megszülni, nemhogy gitárral. Egyébként Zs. az egyetlen a környezetemben, aki normális kérdéseket tud feltenni nekem a terhességgel kapcsolatban. Olyanokat például, hogy érzem-e a babát, meg vajon a hasam melyik részében van a gyermek, és melyikben a belső szerveim. A főnököm, kivétel nélkül minden nap megkérdezi, hogy: Na, fiú vagy lány? Tudom, hogy kedves akar lenni, de azt olyan tuskó módon, hogy most már rendesen kerülöm őt, mert félek, hogy elveszítem e türelmem a következő érdeklődésnél.

Még az is van, hogy M. megint Vele álmodott. Azt mondja, olyan jó álom volt, nem is akart belőle felébredni. Egyetlen dolog, ami aggasztotta, hogy olyan pirinyó volt a gyerekünk, hogy egyfolytában etetni akarta, hogy nőjön. Különben nagyon ügyes kisbaba volt, csecsemő létére egész jól lehetett vele beszélgetni, egyetlen hibája a mérete volt :).

Én kb. három napja - azóta, mióta időnként megcsiklandoz belülről - úszom a boldogságban.

Show me slowly what I only know the limits of ...

Bátortalan, összetéveszthető, időnként felbukkanó mocorgással kezdődött. A tegnap pedig már biztos voltam benne, hogy ő az, ő ficánkol, mocorog, rugdos finoman. A tegnapi mozgalmas nap után ma viszonylag csend volt. De a boldogság maradt.