Az Első Fog

A dolog úgy kezdődött, hogy két-három hete Lea irtózatosan nyűgös lett. Több lett az olyan nap, amikor semmivel sem lehetett kedvében járni, majd egy kósza átalvatlan éjszaka után ezek is szaporodni kezdtek. A helyzet odáig fajult, hogy az utóbbi héten éjjel 12 órától kettő, egy, fél óránként, majd húszpercenként másztam ki az ágyból Lea nyöszörgésére. Tűrtem, ameddig tűrhettem, az első éjszaka hősiesen, a másodikon beletörődve, majd egyre dühösebben és fáradtabban - nagyokat sóhajtva, direkt zajt csapva és morogva hogy, ha már én nem tudok aludni, akkor Sz. se tudjon. Ez az éjszakai énem annyira tudott Leára haragudni, hogy az csuda. Reméltem, hogy fog van a dologban, de nem tudhattam biztosra. Mondtam is Leának, remélem, napokon belül előáll A Foggal, mert különben összeakad a bajszunk. Erre aztán a tegnapelőtt reggel valóban felfedeztük, hogy kibújóban van a bal alsó metszőfoga. Sz. nagy örömmel konstatálta, hogy a gyermek bevált, nem romlott el csak úgy, oka volt a nyűgösségre. Ma már érezni lehet a fog élét. Holnap lesz hathónapos.