Ma Zs. kollégám megkérdezte, hogy gitárral fog-e születni a gyermekünk :). Mondtam neki, kellékek nélkül is elég lesz megszülni, nemhogy gitárral. Egyébként Zs. az egyetlen a környezetemben, aki normális kérdéseket tud feltenni nekem a terhességgel kapcsolatban. Olyanokat például, hogy érzem-e a babát, meg vajon a hasam melyik részében van a gyermek, és melyikben a belső szerveim. A főnököm, kivétel nélkül minden nap megkérdezi, hogy: Na, fiú vagy lány? Tudom, hogy kedves akar lenni, de azt olyan tuskó módon, hogy most már rendesen kerülöm őt, mert félek, hogy elveszítem e türelmem a következő érdeklődésnél.
Még az is van, hogy M. megint Vele álmodott. Azt mondja, olyan jó álom volt, nem is akart belőle felébredni. Egyetlen dolog, ami aggasztotta, hogy olyan pirinyó volt a gyerekünk, hogy egyfolytában etetni akarta, hogy nőjön. Különben nagyon ügyes kisbaba volt, csecsemő létére egész jól lehetett vele beszélgetni, egyetlen hibája a mérete volt :).
Én kb. három napja - azóta, mióta időnként megcsiklandoz belülről - úszom a boldogságban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése