Hétvégén M.-el beszélgettünk. Mondjuk, máskor is szoktunk :), de a múlt hétvége a filozofikus és az önelemző párbeszédek hétvégéje volt. Megállapítottuk egyebek mellett, hogy született álmodozók vagyunk, az utóbbi idők nagy (és visszatérő) álma, hogy elköltözünk ebből az országból. Most éppen Belgiumba fogunk menni, én valamelyik európai uniós intézmény közhivatalnoka leszek vagy kutatóként dolgozom a Belga Szinesztézia Társaságnál, M. pedig díszlettervező lesz valamelyik antwerpeni
vagy brüsszeli színházban vagy operában. M. szabad idejében M. barátjával zenét szerez, próbál, fellépnek klubokban, világslágerek lesznek a dalaikból, és csak idő kérdése, hogy színházi zenét is elkezdenek szerezni. Veszünk egy kis házat Brüsszel és Antwerpen között egy kis faluban, és sokat-sokat kirándulunk. A gyerekeink meg igazi világpolgárok lesznek. Arra is sor került, hogy nevelési kérdésekről beszélgessünk, tudjuk, milyen óvodába, iskolába fog járni Dudor. Kisebb vitába bonyolódtunk arról, hogy ha mondjuk Dudort 7.-ben nem érdekli a kémia, akkor baj-e, ha nem tanulja, de aztán kiegyeztünk :) Szóval nem lehet azt mondani rólunk, hogy nem vagyunk előrelátó szülők :).
Aztán hétfőn reggel útnak indultunk az Adóhivatal felé, és az I`m a dreamer című dalt énekelve leadtuk az adóbevallásunkat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nocsak! "A gyerekeink...", ez nagyon biztatóan hangzik ;)
VálaszTörlésNem mehetnénk együtt külföldre? Nekünk mondjuk Hollandia, Delf is megfelelne :D
Szia Bíborka! Annamari vagyok, most leltem rá a naplódra :)
VálaszTörlésAmikor terhes voltam, nagyon sokat hallgattam ezt az Ozzy számot. Aztán, amikor Dávid megszületett, sokszor erre a számra aludt el, ha hisztis kedvében volt, megnyugodott tőle. Akkoriben napjában többször is meghallgattuk, és azóta csak most jutott eszembe... :)