Tudom, régen volt...

Jó régen nem írtam ide, pedig hát, azért történnek dolgok velünk, csak valahogy nem volt türelmem meg kedvem. Július óta voltam már 4 D ultrahangon, hazaköltöztünk, és kiderült az is, hogy óriásbébit hordok az szívem alatt :). A 4D ultrahang sojnos nem az volt, amire számítottunk, egyrészt rengeteget kellett várni, már azon a ponton voltunk, hogy lemondjuk az egészet. Aztán magával az ultrahanggal meg az volt a gond, hogy kicsi Lea belefúrta az arcát a méh falába, és nem készültek róla től jó fotók. Szerintem és anyum szerint a szája az apjáé:). Ez az ultrahang augusztus másodikán volt, azaz a 31. terhességi hét első napján, és a gyerekünk akkor 32. hetes és 4 napos magzatnak felelt meg, 1750 gramm volt. Augusztus 20-án, már itthon mentem el egy másik orvoshoz, akkor 33. terhességi hetet sem töltöttem még be, és Lea 2350 grammot nyomott. M. olyan büszke, rá, kérdezgeti tőlem, hogy ez ugye azt jelenti, hogy erős, egészséges meg minden. Én meg mondogatom neki, hogy ez annyit jelent, hogy nehezen fogok szülni :). Folyt. köv.