Leát másképp érzem mozogni mostanában, hogy egyre inkább nő. Az ötödik-hatodik hónapban lesben kellett álljunk, amikor leültem az ágyra esténként, és vártuk, hogy egyik vagy másik oldalamon ki-kirúg. Aztán később már biztosan tudtuk, hogy amikor leülök vagy oldalra fekszem, hamarosan érkezik a mozgolódás, de megint csak valamelyik oldalamon. Az elmúlt héten M. már csalogatta, amikor elkezdte simogatni a hasam, érkezett az erőteljes válasz, nagyon élveztük ezt a játékot, beszélgettünk vele. Aztán néhány napja már az egész hasamban érzem mozogni Leát, hol középen, hol oldalt, hol fent, hol lent, mindenhol ott van. A tegnap például azt csinálta, hogy a hasam jobb felébe tömörült, ott feszítette a hasfalat, komolyan azt hittem, ki fog jönni, arról nem beszélve, hogy hogy néztem ki az aszimmetrikus terheshasammal. De olyan érdekes volt tudni, hogy konkrétan a hasam melyik sarkában van.
Egyébként ma van az utolsó napom a munkahelyemen. Semmiféle szomorúságot nem érzek, nem félek attól, hogy mit fogok magammal kezdeni. Annyira megérett bennem az eljövetel érzése, hogy egy cseppet sem bánom, hogy vége van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése