Így telik a napunk

A napot reggel fél hét-hét körül evéssel kezdjük, majd t1zig, de olyan is van, hogy tizenkettőig "szabad" vagyok, Lea ilyenkor alszik, néhány napja azonban reggeli után úgy egy órát ébren van, pislog, ilyenkor beleteszem a hordozóba és kiviszem a konyhába vagy egy másik szobába. Azt figyeltem meg, hogy nem nagyon szereti a hordozót, ha ébren van is, leginkább az ágyában szereti, na meg az ölemben-ölünkben, persze :). A délelőtti-déli evés után jön a nagy alvás, ez olyan kettő-háromig tart. Ezután jön a napi sétaadag. Először tíznapos korában vittük ki, szerencsére múlt héten jó idő volt, úgyhogy hozzá tudtuk szoktatni a levegőhöz. Először csak hordozóval vittük ki, de azóta már babakocsival is sétáltunk egészen nagyokat. A szabadban nem nyitja ki a szemét, sérti a nagy fény, főleg, ha a nap is süt. Amikor hazajövünk, ismét evés majd alvás, ez este nyolc-kilencig tart. Ekkor megfürdetjük, szombaton végre leesett a köldökcsonkja, úgyhogy már rendes fürdetésre is sor kerülhetett, nemcsak ilyen macskamosdásra. Ezután evés és alvás következik. Éjszaka megébred egyszer, változó, hogy mikor, általában 1 és 3 óra között valamikor. Lea soha semmiért nem sír. Ha éhes cuppogni kezd, talán kétszer fordult elő, hogy türelmetlenségében elsírta magát, nem hallottam meg egyből a cuppogást, de ilyenkor is csak figyelmeztetésképpen sír vagy kettőt, utána meg türelmesen vár. A víztől sem fél, nem sír, csak nagyra mereszti a szemét, mint amikor nagyon figyel. Nem fáj a hasa sem, és eszik rendesen. Anyum szokta mondogatni, hogy ha nem tudná, hogy az unokája ott fekszik a másik szobában, észre sem venné, hogy baba van a házban, akkora a csend és nyugalom. Az első napokban aggódtam, hogy mi lehet ennek az oka, akkor még többet is aludt Lea, olyan is volt, öt-hat óráig nem ébredt meg enni. Aztán "belenyugodtam", hogy ő ilyen, biztosan jelezné, ha valami baja lenne. Lea sokat mosolyog, és sokszor az az érzésünk, hogy tudatosan. Persze van az álmában mosolygás, meg a "jóllakottság" mosolygás, de nem egyszer figyeltük, meg, hogy ha hozzászóltunk, vagy meg-megpusziltuk, mosolyra húzta a száját. Így szokott nevetni, nem a legjobb fotó, de valami mégiscsak látszik belőle:



És így néz ki nyitott szemmel: