Megy a feje után, helyet változtat és fog

Vasárnap este Lea a hátáról a hasára fordult, illetve pontosabban a feje maga után húzta a testét. A mutatványt azóta sem ismételte meg. A mozgással kapcsolaban meg az is van, hogy így vagy úgy, de helyet változtat, a mozgáskultúrája még egy kukacéra hasonlít, nemhiába hívjuk így. Ha háton van, akkor a sarkával tolja magát hátrafele, "táncol": a lábait váltogatva, hol egyik, hol másik lábával nyomja magát felfele, vagy körbe körbe, sokszor reggelre teljesen keresztbe fordul a kiságyban. Ha hasra tesszük, akkor meg húzza maga alá a lábát, mintha kúszni próbálna. Igaz, hogy rettenetesen utál hason lenni, egész idő alatt ordít, szerintem kínjában fog majd megtanulni forgolódni, hogy tudjon visszafordulni a hátára. Nagyon sokat erősödött a nyaka, hosszú-hosszú ideig képes tartani a fejét, ha ölben van, ha felültetem, és úgy játszunk, hintázunk. Egyre gyarkabban emelgeti a fejét, ha a hátán fekszik, mintha fel akarna ülni. Mostanában egyre jobban kunkorodik fölfele, a lábai csaknem mindig égnek állnak.

Az elmúlt egy-másfél hónapban a fogásé volt a főszerep. Azzal kezdődött, hogy először a kezeit kezdte morcsolgatni, majd csaknem napra pontosan háromhónapos volt, amikor célirányos kezdett tágyak - pontosabban az ikeás címke - felé nyúlni. és birizgálni azt. Ezután az "áttörés" után meg rohamosan fejlődött, néhány nap után már a kockát vagy a nyulat birizgálta, hogyha fölé tartottam, majd néhány nap után pedig, ha az ölébe tettük akkor eljátszott ezekkel, ezt a mai napig élvezi. Ez a videó már vagy három hete készült:



Mindennel elbirzigál, a plédjével, a rácsvédővel, a kendőkkel, a játékokkal. A csörgőt most már kézbe veszi, rázza, sokáig forgatja,nyalogatja, kóstólgatja - egyébként mindent kóstolgat, ami a keze ügyébe kerül. Kedvence mégis az a nejlonfólia, amibe az iratokat szokták rakni, azt elgyűrögetné egész nap, nagyon szereti a hangját. De eljátszik a kezemmel is, ha fölé tartom, meg sokszor az arcomon is végigmatat mindent. A szemüvegem a kedvence, azt már néhányszor úgy lekapta az orromról, hogy mire észbe kaptam, majdnem szomorú véget ért. Elkapja mostanában a hajamat is, belekapszkodik, és cibálja.
Néhány napja, úgy másfél hete lehet körülbelül, hogy felfedezte a lábát. Sokáig csak bámulta, bámulta, amikor tisztába tettem, aztán most már megfogja, bügyörgeti a lábujjkáit - ennivaló ilyenkor.