Életem legdurvább napja

Úgy látszik, ez így van: életem legboldogabb és legrosszabb emlékei Leához kötődnek. December hatodika délutánja és éjszakája életem legborzalmasabb és leghosszabb időszaka volt. Ártatlan, eseménymentes napnak indult az egész, a délutáni program az volt, hogy elvisszük Leát a háziorvoshoz beoltatni. Az oltásról annyit tudtam, hogy háromfélét kell kapjon (HepB, DTP, VPO), meg azt, hogy megvásárolhatjuk vagy az államit adják be: a háziorvos meg azt mondta, hogy ne vegyünk meg semmit, ő "megszerzi" az oltást. Felcihelődtünk, elmentünk hozzá, Leát előkészítettük az oltásra, Szilárd megnézte az oltás dobozán, hogy a szavatossági ideje nem járt le, én rápillantottam a dobozra, láttam, hogy fehér, sötétkék írás van rajta, meg valami piros "izéket" is láttam, és az írás Prio-val kezdődött. Ezt csak úgy, véletlenül láttam, nem tudatosan akartam megjegyezni, rossz a neveltetétesem, alapból megbízom az emberekben. Az oltást beadta, hamar ment, Lea meg sem nyikkant, én meg csak úgy, társalgásképpen kezdtem az orvost kérdezgetni, hogy akkor ebben ugye a HepB is benne van. A válasz az volt, hogy nem, nincs benne, mert azt most nem kell adni. Mikor megmutattam Lea oltási könyvében, hogy de igen, akkor az orvos a fejéhez kapott, és azt mondta, ja, persze, az oltás ezt is tartalmazza. Lelkiismeretesen kitöltötte Lea oltási könyvét, amibe belekült, hogy be van oltva mindhárom oltással az Infanrix nevű oltással. Így leírva egyértelmű persze, hogy már ekkor gyanús kellett volna legyen a dolog, de túl gyorsan történt minden. Hazfele az autóban Szilárddal beszélgetni kezdtünk, és kiderült, egyikünknek sem világos, így visszagondolva, hogy a HepB-t is tartalmazta-e az oltás vagy sem. Szilárd bement egy patikába, kikérte az oltási könyvben szereplő oltás dobozát, hogy megnézzük, mit tartalmaz. Ekkor derült ki, hogy kétféle oltás van: egy, amelyik tartalmazza, a másik, amelyik nem. És ekkor már minden kezdett nagyon gyanússá válni. Egyrészt, egyik Infanrixes doboz sem hasonlított arra, amit a rendelőben láttunk, másrészt, vajon miért nem szerepel az oltási könyben, hogy melyiket kapta be Lea. És ekkor jutott eszembe, ahogy visszaemlékeztem a dobozra, hogy azon valami Prio-val kezdődő szót láttam. Közben felhívtuk az orvost, hogy szeretnénk megkapni az oltás dobozát. Azt mondta, egy óra múlva menjünk vissza, mert már nincs a városban. Visszamentünk a rendelője elé, megvártuk, kértük a dobozt, nem engedett be a rendelőbe, és azt mondta, a dobozt már eldobta. Mikor azt mondtam neki, hogy nem baj, én kiveszem a szemétből, azt mondta, a szemetet már elvitték, és holnap délben majd ad nekünk egy ugyanolyan dobozt. Hazamentünk, és az interneten kezdtünk keresgélni: egy fél óra után kiderült, hogy az oltást, amit Lea kapott, Priorix, semmi köze a kéthónapos oltáshoz, rubeola, kanyaró és mumpsz ellen van, és egy éves kor fölött adják a gyerekeknek. Ekkor már kitört rajtunk a pánik, visszamentünk a rendelőbe, és ekkor már rendőrséggel fenyegetve követeltük a dobozt az orvostól, és mobdtu neki, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy nem jó oltást adott be a gyerekünknek. Amikor látta, hogy tudjuk, megpróbált elszaladni, de Szilárd megragadta a vállát, és közölte, sehová nem megy addig, míg a dobozt ide nem adja. Ekkor bevallotta, hogy Priorixet adott be, és közölte, ne idegeskedjünk, mert - ezek az ő szavai - : "S akkor mi van?" és "Ő vállalja a felelősséget.". Ekkor már nem voltunk magunknál, Szilárd hívta a sürgősséget és a rendőrséget, én pedig majdnem elvísztettem az eszem, csak szorítottam Leát, bőgtem és azt éreztem, abban a pillanatban meghalok a fájdalomtól. A sürgősségről azonnal berendeltek, azt nem tudom, hogy jutottunk oda, csoda, hogy épségben odaértünk. Megmérték Leának a lázát, ami szerencsére nem volt, egy félórát bent tartottak, majd megnyugtattak -illetve megpróbáltak megnyugtatni - hogy nem lesz gond, hazaküldtek azzal, hogy egész éjjel figyeljük, megy-e fel a láza, és reggel menjünk el a Járványkórházába, ahol egy szakember pontosan elmagyarázza, mi a helyzet ezzel az oltással. Leának szerencsére nem ment fel a láza, és reggel a szakember, akivel beszéltünk, megnyugtatott, hogy csak azért nem adják egyévesnél kisebb gyermekeknek ezt az oltást, mert nincs értelme, nem hatásos, ugyanis az újszülöttek az anyai testből magukkal hozzák az antitesteket, amelyek védik őket kanyaró,rózsahimló és mumpsz ellen, és ezeknek az antitesteknek száma a gyermekek féléves koráig a legmagasabb, akkor kezd csökkeni. Úgyhogy nem történt tragédia, ha be is kapta Lea az oltást. Ekkor nyugodtunk meg valamennyire. Végül is nem tudjuk, hogy Leát valóban beoltotta-e ez az idióta vagy sem, mert a végén azt mondta, mikor kérdeztem, hogy miért csinálta, hogy későn jött rá, hogy rossz oltást hozott el, szégyellte bevallani nekünk, és ezért csak "úgy csinált, mintha beadta volna", és gondolta, hogy a következőnél bepótolja. Mondjuk nem tudom, melyik következőnél, mert ugye az oltások egymásra épülnek. Meg hát ki hiszi egy szavát is ennek a bűnözőnek. A lényeg az, hogy Lea jól van, megnyugodtunk, és kaptunk egy leckét az élettől, jövő héten beadatjuk a rendes oltást, mert azt mondták, várjunk egy hetet-tíz napot, csak a biztonság kedvéért. És azzal, hogy ezt leírtam, le is szeretném zárni a dolgot, soha nem szeretném ezt még egyszer elmesélni valakinek vagy beszélni róla. El szeretném felejteni, vagy legalább is ne gondolni rá.