Lea kéthónapos

Hihetetlen, de igaz: Lea tegnap kéthónapos lett. Sok minden történt, változott ezalatt az idő alatt, de nem vagyok internet közelben, úgyhogy inkább összegyűjtöttem a fejemben a dolgokat, és most igyekszem mindent leírni.

A legédesebb és a legszívmelengetőbb, amit Lea produkál, az a mosoly. Rengeteget mosolyog, főleg reggel, ébredés után, amikor "találkozunk", és délután is, bár ekkor kevesebbet. Mosollyal válaszol a hangunkra, meg vannak játékok, amiket szeret: például, amikor az orrát birizgáljuk - na, ezt is mosollyal jutalmazza. De van olyan is, amikor egyszerűen csak jó kedve van, és mosolyog csak úgy. Aztán olyan is van, amikor nagyon-nagyon jó kedve van, olyankor az egész testével örül, mosolyog, kurjongat hozzá - ez már egészen olyan mint a hangosan kacagás , és kapálozik kezével-lábával. Annyira más ez a tudatos mosolya, mint az öntudatlan, ami első perctől megvolt. Mostanában, ha mosolyog, a szeme is kacag, és persze teljesen megváltozik az arca, nemcsak a száját húzza el. Nagyon szereti az apja hangját, csaknem kivétel nélkül mosoly az eredmény, ha Szilárd beszél hozzá. Kerülget is a féltékenység emiatt, de azzal vigasztalom magam, hogy majd bepótolja.

A mosoly a legnyilvánvalóbb kifejezése annak, hogy figyel ránk. Mert van, amikor csak néz, néz, nagyon figyel minket, hallgatja, amit mondunk. Odafordítja a fejét a hang irányába.

A másik nagyon aranyos dolog az, hogy beszélget, hallatja a hangját. Ai, ei, eü, eö - ezeket mondja. Ennivaló...

A mozgásával kapcsolatban: ha hason van, már nagyon ügyesen és sokáig tartja a fejét, és nem sír ilyenkor. Kisebb korában, ha egy percnél több ideig hagytuk hason, csak felmérgelődött, és ordított. Most már tartja a fejét, és nézelődik, persze, egy idő után elfárad. Ha ülőhelyzetbe húzzuk, akkor nem tartja a fejét, kétszer fordult elő, hogy a teste után húzta. Mondogatjuk is neki, hogy le van maradva :).


A reggelek, a délelőttök és a koradélutáni órák nagy nyugalomban és mosolygásban telnek el. Viszont ahogy hazajövünk a sétából, kezdődik a cirkusz, a nyűgösség. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi lehet ilyenkor a baj, mert kizárólag akkor jön elő, amikor hazajövünk, és az esti fürdés és evés után, mintha elvágták volna. Nem időponthoz köthető, mert ha mondjuk 12-kor jövünk haza a sétából, akkor 12-től nyűgös, ha pedig este hatkor jövünk haza, akkor csak este hattól nyűgös. Ha kivisszük, átváltozik jó kisgyerekké, és nincs egy hangja sem. Azért gondolom, hogy nem testi baja van, mert a fürdés-evés után abbamarad. Szóval talány.
Az éjszakát most már többnyire átalussza, fél tíz-tízkor alszik el, és legtöbbször fél hatkor ébred fel enni.