Az agyszűkülésemről

Egyébként meg az van, hogy a gyermekünk az agyamból kiszorít minden nem vele kapcsolatos gondolatot. Egyszerűen kizárólag csak arra tudok gondolni, hogy hányadik terhességi hétben járok, vaján mekkorát nőtt azóta, hogy utoljára láttuk, mikor kell mennem a következő vizsgálatra, hányadik hétben leszek a tízéves találkozómon, és mekkorát nő addigra a hasam, vajon mikor szerezzem be az első terhesnadrágomat, mikor vegyem meg neki az első rugdalózót, hogy rendezzük át a szobát és így tovább. Nem fair ez így a részéről, mert dolgozatírást terveztem én erre az időszakra, meg azért van ugye (még egyelőre) egy munkahelyem meg egyéb feladataim, amiket el kell végeznem. Hogy tudnék kiegyezni vele, hogy szívesen gondolok én rá, ő a legkedvesebb gondolatom, de azért hagyjon mással is foglalkozni egy kicsit, hogy majd mikor megérkezik, tényleg minden idegsejtemmel őrá tudjak figyelni?