Egyelőre tartózkodom

K. barátnőm jóvoltából tagja vagyok k.-i kismamaklub-listának, ami persze ideális esetben együtt járna azzal, hogy valamikor ráveszem magam arra, hogy elmegyek kismamaklubba. Egyelőre azonban elborzaszt a gondolat, hogy én ezek közé az ősanyák és felvilágosult háziasszonyok közé önszántamból beüljek. Néhány hete ugyanis élénk beszélgetés folyik az említett fórumon arról például, hogy a gyermek mezítláb vagy cipőben járjon. Számomra, persze csak így egyszeri, mezei gondolkodású halandóként a kérdés most viszonylag világos, és inkább nem is szeretnék ennél felvilágosultabb lenni, mert van egy olyan megérzésem, lesznek ennél nagyobb dilemmáim a gyermeknevelés terén, inkább arra tartogatnám az energiámat. Az előbbi témához hasonló erővel mozgatta meg a kismamák világát az eldobható vagy újramosható pelenkák kérdése is. Hát nem tudom, kövezzenek meg a nem éppen "zöld" gondolkodásmódomért, én láttam anyámat pelenkát mosni éveken keresztül, még ha most a mosógép tenné is, köszönöm, nem kérek belőle. Kezd világossá válni előttem, hogy nem vagyok az a kifejezett föld- vagy ősanya típus, vagy mi a fene. Meglepve értesültem ugyanakkor a mosódió-mosópor problémakör pro- és kontráiról. Nekem, személy szerint halvány lilám nem volt arról, hogy mi az a mosódió. Aztán valaki fa dühöngőjétől szabadult volna meg. Ezt az e-mailt nem is mertem megnyitni. Ugyanakkor szerintem nem lennék a legszimpatikusabb kismama, ha ráüvöltenék a tizedik személyre, aki angyali mosollyal megkérdezi tőlem, hogy: És, hogyhogy még mindig nem érzed a mozgását?, meg szerintem azt sem tűrném békésen, ha a hasam körfogatára, formájára, a megengedett és tiltott dolgokra, a jól vagy rosszul csinálom-ra stb. vonatkozó (egymásnak ellentmondó) véleményeket kellene végighallgassak illedelmesen bólogatva. Úgyhogy várok még, és dolgozom a kismamák szubkultúrájába való beilleszkedésemen.