Boldog vagyok...

Végre elmondhatom, hogy - az első pillanatot leszámítva, azt, mikor megtudtam, kisbabát várok - most először vagyok felhőtlenül boldog, mondhatni a fellegekben járok. Voltam ma az orvosnál, és arról a megnyugtató dologról értesültem, hogy a méhem helyzetével minden rendben: kigömbölyödött, olyan az alakja, amilyennek lennie kell, és ott is helyezkedik el, ahol lennie kell. Ezen kívül leírhatatlan élményben volt részem, miközben a gyermekünket néztem, ahogy ficánkol, bukfencezik.Egyébként igazi gyerekké alakult időközben, készült róla profilfotó, amin látszik az arca. Hazafele azt sem tudtam, sírjak vagy mosolyogjak boldogságomban. Biztos a sok pihenés meg a sok gyógyszer is tette a maga dolgát, de szeretem azt gondolni, hogy a beszélgetéseim a gyermekünkkel is hozzájárultak ahhoz, hogy minden rendben legyen vele. Meséltem neki az évszakokról, a húsvétról, az ünnepekről, a játékokról meg sok minden másról, és elmondtam neki, hogy októberben magunkhoz szeretnénk ölelni. M. úgy örült, annak is, hogy rendben van minden, meg a fényképnek is: jól látható helyre tette, így mindig rámosolyoghatunk, ha elmegyünk előtte :).