Nem tudom, hogy a hormonjaim okozták-e, de a tegnap este elkapott a sírás, mikor ránéztem M.-re, néztem, néztem, és azt gondoltam magamban, mennyire szeretem a vonásait, a mimikáját, az arcát, a mozdulatait, meg úgy ahogy van, őt, és elképzeltem, hogy milyen csodálatos, hogy nekem tőle lehet gyerekem, és ennél a pontnál már a fülembe folytak a könnyeim.
(febr.25.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése