Mármint a hangulatom. Milyen hülye is az ember, ha feketén-fehéren látja leírva, hogy normális az, amit érez, egyből jobb kedvre derül. Na, már most, arról úton-útfélen hallottam, persze, hogy a terhesség első harmadában nagyon gyakori a hangulatingadozás, ez az egyik kellemetlen velejárója a terhességnek. Elhiszem, hogy kellemetlen, ennél már csak az kellemetlenebb, ha folyamatosan rossz az ember hangulata. Mint nekem. Mert aztán nálam ingadozásnak semmi nyoma, bár lenne, mert akkor legalább néha jól érezném magam. De nem, nálam beállt a levertség. Rettentően elhanyagoltnak, csúnyának érzem magam, úgy érzem, az agyam helyett zokni van, semmi nem tud érdekelni, semmit nem csinálok kedvvel, nincs kedvem felöltözni, kiszedni a szemöldököm, kézbe venni egy könyvet, elmenni munkába, hazamenni, elmosogatni, főzni, letörölni az asztalt, felkelni, megvetni az ágyat, elintézni valamit. Jó, nem sorolom tovább: szóval szó szerint semmihez nincs kedvem. Most olvasom valahol, hogy nem csak hangulatingadozásai vannak a kismamának, hanem úgy gondolja, nem elég vonzó, tökéletlennek érzi magát, aggódik a jövő miatt stb. Ja, az aggódásaimat inkább nem írom le. Nem szeretném visszaolvasni.
(márc.12.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése