Megnyugodtam

Két napi sírásra görbült lélekkel a tegnap estére megnyugodtam. Ahhoz képest, hogy két napig megzuhanva jártam-keltem, végül is csak háromszor sírtam el magam. Egyszer, mikor K. barátnőm megkérdezte, hogy vagyok, mi volt az uh-n, néhány órával később, tévénézés közben kezdtek patakzani a könnyeim, majd a tegnap, mikor a kolléganőm - aki azt sem tudta, babát várok - megkérdezte, hogy hogy vagyok. Na, ekkor ketten sírtunk: ő kezdte - meghatódott a hírtől, én meg - ugye... Aztán tegnap este már szívből tudtam kacagni M. bohóckodásán, és már megint tudtam Dudorról beszélni. Mostanában többször megsimogatom a hasam, meg többet beszélek hozzá - mármint a gyermekünkhöz, nem a hasamhoz. Egyébként meg M. is azt mondta, ő érzi, hogy minden rendben lesz. Neki meg mindig beigazolódnak a megérzései.