A féltő apáról

A mind nagyobbá és nagyobbá gömbölyödő pocakom simogatására egyre többen éreznek késztetést. Engem nem zavar különösebben, meg egyébként is nagyjából családtagok a tapogatók, de M.-et ilyenkor meg kellene örökíteni. Félti a kicsi gyerekünket. Amikor valakinek a keze közeledik a hasamhoz, M. teste teljesen megfeszül, előredől - támadó pozícióba :) - és a szemét le nem véve a "támadó" kézről fixírozza a hasamat és a kezet. Ahogy a kéz távolodik a hasamtól, úgy lazul el M. teste, de igazán csak akkor nyugszik meg, miután végigsimítja a hasamat, mintha "letörölné" az idegen kéz nyomát a gyerekünkről. Úgy szeretem ezt! Hasonló történik az utcán is, amikor meg-megbámulnak az emberek. Én hozzászoktam ehhez, az elején volt furcsa, most már nem zavar. De amikor ketten megyünk az úton, és valaki feltűnően megnéz engem és/vagy a hasamat, nem elég bizonyíték arra, hogy összetartozunk, hogy fogjuk egymás kezét, olyankor magához húz, megölel, hogy mindenki lássa, az övéi vagyunk. Az apai ösztön :)