Levegőt!

Nem akarok én panaszkodni, ahhoz képest, hogy másoknak mennyi gondot okoz a terhesség, nekem gyaloggalopp, de ez a hőség azonnal mondjon le. Egyszerűen nem bírom ezt a meleget, nem kapok levegőt, patakokban folyik rólam a víz, emiatt nyűgös vagyok, semmihez nincs erőm, kedvem. Már óránként számolom, hogy mikor jár le az a július, hogy már végre szabadságra mehessek. Kicsi Leánk egyre nagyobb, ez a pocakomon is látszik, napról napra nő. Mostanában kevesebbet mocorog "kifele", ehelyett a belső szerveimet rugdossa előszeretettel. Már nehezebben mozgok, hamarabb elfáradok, a lépcsőmászásban szünetet kell tartanom, az ágyból is nehezebben kelek fel, és nem nagyon találok egy kényelmes alvási pozíciót. Egyre jobban várom, hogy megszülessen, hogy láthassam, milyen, de azért nem sürgetem az időt, végül is ezt az állapotot is nagyon szeretem.