A kedves emberekről

Én soha nem gondoltam volna, hogy ennyi kedves ember létezik a világon, általában azon vagyok kiakadva, hogy mindenki milyen bunkó. De a pocakom mindenkit levesz a lábáról. Volt a héten egy olyan nap, amikor ügyeket intéztem. A bankban hárman szaladtak székért, és vízzel kínáltak, pedig csak egy kicsit kellett várnom arra, hogy a bankautomata elinduljon. Ezen még meg sem lepődtem, az ING-ben mindig mindenkivel ilyenek. Aztán az egészségbiztosítónál a kilométeres sorból állítottak ki, és parancsoltak rám, hogy soron kívül menjek be. Ezért nem tudtam eléggé hálás lenni. Egyrészt, mert mindenkinek fontos volt bejutni, vannak, akik hajnal óta állnak sorban ott, hogy sorra kerüljenek, mindenkinek sürgős, és mégis egyhangúan mindenki úgy gondolta, hogy én menjek előre, másrészt meg tényleg nem volt kellemes a kánikulában álldogálni. Aztán az irodában ismét mindenki versenyt ugrott, hogy széket kerítsen nekem. Ekkor már a könnyek környékeztek, de komolyan. Az adóhivatalban épp a fenekemet nem nyalták ki, pedig ott mindig olyan durván és türelmetlenül beszélnek. Gondolkodom egy felkapcsolható terheshas beszerzésén arra az időre, amikor már igazi nem lesz.